Nos, ebben a blogban leírtam amiket gondoltam az örökkévalóságról és remélem, hogy Nektek is tetszettek a leírások és azokat hasznosnak is találtátok (célszerű a teljes blogot, bejegyzéssort posztolási időrendi sorrendben haladva elolvasni). Azonban szándékosan nem írtam le mindent részletesen, például, hogy hogyan lehet saját lelkünkkel kommunikálni illetve közvetlenebb kapcsolatba kerülni vele, mivel ezeket ma is kutatják illetve rengeteg videó és leírás található ezzel kapcsolatban a neten is. Szintén nem tettem említést saját lelkünk, lelkivilágunk fejlesztéséről sem, amivel esetlegesen "magasabb" szintre kerülve több információt tudnánk tárolni és hasznosítani függetlenül a minket körülvevő világ változtatása nélkül. A lélek az univerzum ciklusán belüli reinkarnálódás kérdését sem feszegettem, vagy azt a sokakat foglalkoztató témakört sem például, hogy lelkünk a kb. 15 milliárd éves cikluson belül esetleg más bolygókon lévő emberi testhez is kapcsolódhat, stb. Mivel célom csak az "alapgondolatom" közlése volt, remélve, hogy azokból kiindulva a nyájas Olvasó is erőt meríthet egy gondolkozásra, továbbgondolásra, vagy akár ez emberi élet értelmének a megtalálására.

Köszönöm, és sziasztok!

Fontos megemlíteni, hogy a blog tartalma kizárólag az én személyes véleményeimen és gondolataimon alapszik, nem szándékozok ezáltal vitát vagy egyéb negatív dolgot generálni. Ha nem tetszik, vagy nem érdekel, akkor egyszerűen csak lapozz tovább és élvezd az életet! Köszönöm! : )

A földi életünkre vonatkozó ~15 milliárd éves ciklikussággal párhuzamosan a lelkünk örök marad, az a korábban bemutatott függvény x tengelyére illeszkedő stacionárius egyenesként halad a végtelen időfolyamban miközben a világ ugyanúgy ciklikusan teremtődik-létezik-megszűnik. Az örökkévalóság szinte istenien tökéletes értelme azonban pont abban mutatkozik meg, hogy egy adott egyénhez tartozó lélek egy és ugyanaz a végtelen idő folyamán, azaz mikor ~15 milliárd évente "újjászületsz" (azaz esetünkben újraszületsz) ugyanazon örök paraméterekkel és környezetben, akkor a Te "egyetlenegy" lelked is fog ismét belédintegrálódni. Azaz az évmilliárdok alatt újra és ugyanúgy teremtődő univerzum minden egyes emberének csak az egyetlen, hozzá tartozó lelke fog születésekor kapcsolódni illetve a halálakor eltávozni. Korábban írtam, hogy a Hozzád tartozó lelked amíg nincs az emberi testedben, addig a minket körülvevő entitásban ágyazva "várja" azt az időpillanatot, mikor megfogansz vagy megszületsz, hogy beléd költözhessen. És ezen emberi lelkek időközben mindvégig itt vannak, teljes folyományukban, elpusztíthatatlanul és körülöttünk. Látják, hallják, érzik a világmindenséget fejlettségi szintjüknek megfelelően. Átélik az univerzum teremtését, a világegyetem tágulását majd hirtelen összeroppanását, újra és újra. És ezen ~15 milliárd év hosszú ciklus alatt pár évre beköltöznek a testedbe ugyanoda, ugyanakkor, és végtelenszer.

Az eddigi posztokból megtudhattuk, hogy a világegyetem kb. 15 milliárd éves periódikussága az időben egy ciklikusan ismétlődő folyamat: ősrobbanással megteremtődő, keletkező majd táguló és összeroskadó univerzum, ami végtelenszer ismétlődik az időfolyam során, míg ezzel ellenben az emberi lélek ezalatt mindvégig egyenletes, állandó és örök marad. Erre a kapcsolatra jöttek rá az ókori tudósok is akik a saját farkába harapó kígyó szimbólumával ennél zseniálisabban nem is tudták volna az utókor számára bemutatni ezt. A kígyó folytonossága az örökkévalóságot, a lelket szimbolizálja, míg maga a kígyó teste az univerzumot jelzi (a kígyó feje az univerzum keletkezése az ősrobbanással, míg a farka a megszűnése az összezuhanással). 

Ép testben ép lélek - tartja az ókori közmondás, ami szerint is látható, hogy már az emberi világ kezdete óta, nagyon nagy jelentősséget tulajdonítottak az emberi léleknek. Ma sem mellőzhető a lélek szerepe ami az érzelmeinkkel összhangban ezer szálon kötődik hozzánk. Gondoljunk csak arra a modern "vadkapitalista" materiális világunkban lévő egyik tudományos felfedezésre is, hogy például a vállalatvezető menedzserek racionális döntéseik helyett javarészt érzelmi alapon hozzák meg döntéseiket, ráalapozva a lélekre. Tehát a mai "hiedelemmentes" modern tudomány is elismeri a lélek "fogalmát", sőt bizonyos területeken számolnak is vele!

A világegyetem keletkezésének magyarázatára az emberiség fejlődése során több elképzelés született. Az első magyarázatokkal a különböző mítoszok és vallások szolgáltak, kezdetben primitív formában ("őstojás", "ősvíz" stb.), majd a kidolgozott dogmatikus hitrendszerek az istenek, vagy egyetlen Isten általi teremtést fogadták el. Maga a bibliai teremtéstörténet is ezt a teóriát veszi alapul.

Ma a legelfogadottabb elmélet szerint a világegyetem az ősrobbanásban („Nagy Bumm”) keletkezett kb. 13,8 milliárd (± 200 millió) évvel ezelőtt. Utána tágulni kezdett, és ez a tágulás ma is folytatódik, lásd erre bizonyítékként a vöröseltolódást.

A világegyetem egykoron tehát egy szupersűrű, és elképzelhetetlenül magas hőmérsékletű „valami” volt. Ez felrobbant és folyamatosan tágulni kezdett, ezzel együtt a hőmérséklete folyamatosan csökkent. A mai térrészből felfogott sugárzás pedig a fenti hőmérsékletű olyan sugárzás, amely bizonyítja az egykori fizikai állapotokat. A világegyetem térfogata jelentős méretű lett, így a sugárzás alapján értelmezett hőmérséklete jelentősen lecsökkent.

A végtelen fogalmát matematikailag, filozófiailag és teológiailag is definiálták mégis ezen blog mondanivalójának érdeke végett én az ókori megközelítést venném alapul. Az akkori szemlélet inkább a filozófiai magyarázathoz áll a legközelebb, ahol az életet, a világot és így az időt is a végtelen fogalmával kollacionálták. Az ókori mitológiai uroborosz, egy saját farkába harapó kígyó tulajdonképpen a örökkévalóságot jelzi, valamint a világ örök körforgását és a folyamatos megújulást. Azaz minden és minden körforgásban van és minden és minden ugyanoda jut vissza, ahonnan elindult. A világegyetem örök körforgása, az állandó visszatérés és az újjászületés szimbóluma: a pusztításból való teremtés – élet a halálból. A teremtést pusztulás, a pusztulást pedig egy új kezdet követi. Az élet és a világ változik, átalakul, de minden és minden az időfolyam során ugyanoda jut vissza, ismétlődik, és ezáltal örök. Ez az alapja az örökkévalóságnak, és ezt szimbolizálja a saját farkát harapó kígyó is. Ezt a csodálatos dolgot ennél zseniálisabban kifejezni nem is lehetett volna, hiszen a végtelen jele is visszavezethető erre a mesteri képi ábrázolásra. Igen, az ókori emberek azért alaposan ismerték és tudták ezen ezoterikus tudományokat is!

Mióta világ a világ és létezik az emberiség, azóta minden ember keresi az élet értelmét, a teremtés történetét és az újjászületés lehetőségét. Ókori mítoszok, vallások, teremtéseposzok, irodalmi művek armadája próbál választ adni mindezekre és az egyén saját hite függvényében hisz valamelyik opcióban legyen az egy racionális magyarázat vagy akár vallási hitvilág kinyilatkoztatása. Ebben a blogban szerény személyemmel arra vállalkozom, hogy bemutassam a nyájas érdeklődő Olvasónak az én elképzelésemet a teremtésről, az életről és az újjászületésről, hogy ezáltal segítséget adjak azon embereknek akik az élet értelmét keresik ezekben a vérzivataros időkben is.

Sziasztok,

remélem hasznos lesz és jól fogtok szórakozni is.

Fontos megemlíteni, hogy a blog tartalma kizárólag az én személyes véleményeimen és gondolataimon alapszik, nem szándékozok ezáltal vitát vagy egyéb negatív dolgot generálni. Ha nem tetszik, vagy nem érdekel, akkor egyszerűen csak lapozz tovább és élvezd az életet! Köszönöm! : )